„Északi fény”és „Naptánc” |
Az „Északi fény” és a „Naptánc” lehelet vékony nemezruhák,
melyek "mozaik-nuno" nemez-technikával készültek.
Ezt a technikát 'véletlenül' találtam ki, amikor szakmai
gyakorlaton voltam egy norvég nemezkészítő művésznél, May Jakobsen
Hvistendahl-nál. A nuno-nemezruha készítés, amire May meg akart tanítani, azt
jelenti, hogy vékony és laza szövetű selyem anyagból és gyapjúból nemezelünk
ruhát. A gyapjú szálai átbújnak a selyem szövetén, majd összehúzzák azt. A két
anyag egyesül és majd 50 %-al zsugorodik, mire létrejön a nuno-nemez.
A gyakorlat első napján May körülvezetett álom műhelyében,
ahol tekercsekben sorakoztak a selymek és megmutatott egy ruha elkészítését
elejétől a végéig, majd sajnálattal közölte, hogy el kell utaznia, de bármiből
használjak bátran.
Lelkesen, de koránt sem bátran álltam neki első nuno-nemez
ruhámnak, mivel tartottam attól,
hogy az első próbadarabom úgy sem lesz műremek. Feszélyezett,
hogy belevágjak egy kézzelfestett, teljes tekercs selyemszövetbe, ezét
körülnéztem, miből lehetne még dolgozni. Nagy megkönnyebbülésemre több kosár
hulladék selymet találtam, a May által készített ruhákból kimaradt nyesedékeket.
A ruhámnak egy letisztult, klasszikus formát választottam, hogy
ne vigye el a hangsúlyt az anyagról. Munka közben felszabadító érzés volt, hogy
úgy tanulhatom meg ezt a technikát, hogy közben nem pazarlom el May anyagait. A
tenyérnyi fecniket vizesen, egymást 1-2 ujjnyira fedésben helyeztem le, majd
vékonyan beborítottam gyapjúval és összenemezeltem. A negyedik ilyen ruha után
már nem is akartam a tekercsekhez nyúlni. Rájöttem, hogy egy új, egyedi megoldást
fedeztem fel: a 'mozaik-nuno' nemezruha készítést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése